Sora átkarolta fiút és csak sírt, könnyeinek meg sem próbált megájlt parancsolni.
Mi a baj? –Leon
A szü.. szüleim –dadogta a lány
A Szüleid? –Leon
A levél, a szüleim –Sora
Ennyit már tudunk, és mi a baj? –Leon
Sora kitörölte a szemiből a könnyeket és újra belekezdett mondanivalójába.
A Szüleim azt akarják hogy egy idegen artistához menjek hozzá és ezért küldtek nekem levelet, de azt mondták valakit elvihetem magammal, hogy el tudjak búcsúzni mert, ott kell maradnom –Nyögte ki Sora végül és újra sírni kezdett.
Aha és kit viszel magaddal? –Leon
Szerinted? –Sora
Nyugi kislány, nyugi, minden rendben lesz –Leon
Remélem –Sora
Megbeszélem Kalossal holnap, úgy tudja én Párizsba te pedig a szüleidhez mész Japánba, rendben? –Leon
Mhm, igen –Sora
Sora fáradtan vonszolta el magát a fürdőszobába hogy lezuhanyozzon. Eközben Leon a kanapén ült és a levelet olvasta. Sehogy nem fért a fejébe, hogy mért csinálják Sorával ezt. Sora már frissebben jött ki a fürdőből és egy fekete pólóban és egy fehér rövid nadrágban kápráztatta el lakótársát. Lassan odament Leonhoz, leült az ölébe és izmos felső testére hajtotta a fejét.
Sora nagyot szippantott a kellemes illatból majd lassan elaludt, Leon sem bírta még sokáig.
Reggel…
Sora, sora ébredj! –Rontott be Mia de annyira meglepődött a látvány láttán hogy még az ajtót is elfelejtette becsukni. Persze a paparazzik ott voltak hogy elég cikis fotókat készítsenek.
Sora!? –Lepődött meg May
Sora –Jött meg Anna is
Sora meglepődötten nézett köbe és így hát még cikisebb képet mutattak a francia fiúval.
Áhh, ez nagyon gáz –gondolta Sora
Sora gyorsan pattant le Leonról.
Jó reggelt lányok –köszönt
Sziasztok -ült fel Leon is
Kezdhetjük az edzést? –kérdezte gúnyosan May
May! Fejezd be, tudjuk hogy féltékeny vagy, de akkor is fejezd be! –Anna
Én, féltékeny, mért lennék? –May dühösen
Mért, mért Leon nem a te partnered, együtt lakik Sorával, soroljam még? –Anna
Nem kell, kösz –May
Hagyjátok már abba lányok, Sora gyere húsz perc múlva kezdődik az edzés -Mia
Szia Sora –May, Mia, Anna
Huh, ez gáz volt –Sora
Készülj fel rá hogy holnap az egész színpad egy magazin főoldalán megjelenő rólunk készített képet és cikket fogja bújni –Leon higgadtan
Hogy tudsz te ilyenkor is higgadt maradni? –Sora
Az legyen az én titkom –Leon
Na, már visszaszoktál hozzám, igen tökéletes mehetünk edzeni –Sora, majd kihúzza Leont és már rohan a színpad felé.
Végre, edzés! Milyen régen edzetem –Áradozott Sora
Inkább melegíts –Mia
Végül egy húsz perc múlva Leon is megérkezett, miután elment Kaloshoz és elmondta a tényállásokat.
Sora több érzést bele, May Sora épp most veszi el tőled a szerelmed, gyűlöld –Mia, dührohamot kapva
Mia bepöccent –mondta lihegve Sora az egyik trapézon ülve.
Yuri, Leon, ti jöttök –Mia
Megőrülök, ma mindenki pinokkiót játszik?! Érzést bele, érzést, tudjátok mit jelent az a szó? -Mia
Na várj megpróbálom én –Lépett Kathy a terembe
Leon, kit utálsz a világon a legjobban? –Kathy
Kathy azt hiszem Leon Yurit utálja a legjobban –Mia
Az nem számít, nah, szóval az a személy rendesen felhúzott és meg akarod ölni, ezt szeretnénk látni –Kathy
Felőlem –Leon
Azért ne annyira hevesen –Yuri
Látod Mia, így kell ezt, ha most azt mondanám ölje meg, megölné, mint kutya a sípra, érted –Kathy
Akkor hozzak sípot? –Mia
Én meg mindjárt hozok halat a felhúzott cicának -Yuri
Tényleg –Layla
Nem úgy gondoltam –Yuri
Hanem hogy? –gúnyolódott Leon
Hülyékkel vagyok körülvéve –Mia
Pont te mondod –Sora
Visszatérhetnénk az edzésre? –Rosetta
Ha annyira akarod, Rosetta és Anna, tiétek a trapéz –Mia
Érzést bele –Kuncogott May
Figyeljen már valaki rám is! –Anna
1 órával később az edzés után…
A gépünk 10-kor indul –Sora
Biztos –Leon
Két nappal korábban érkezünk, lesz időnk körülnézni –Sora
Úgy se láttam még japánt –Leon
Pedig gyönyörű hely leszámítva, hogy kevés Artista iskola, és színpad van –Sora
Akkor keresnünk kell egyet, mire visszajövünk már nem lesz sok időnk gyakorolni az előadásra –Leon
Ha visszajövök –Sora és néhány könnycsepp jelent meg az arcán
Ha? Semmi ha, visszajössz és késsz –Leon
A Reptéren…
Melyik a mi gépünk? –Sora és kétségbeesetten körbe néz
Erre van, gyere, mielőtt a paparazzik gyanút fognak –Leon
Ideges vagyok –Sora
Nyugi, nem lesz baj egy hét és újra itthon vagyunk –Leon
Remélem –Sora
Gyere –húzta fel Sora Leont –Beszélnem kell veled
Miről? –Leon
A Szüleim, csak előadáson láttak, tehát nem ismernek esetleg csak az újságokból, tehát újra a rideg Leonnak kell lenned, és csak a munkatársam vagy, megértetted?
Ne nézz hülyének azért –Leon
Rendben –Mondta Sora majd megcsókolta partnerét- Az utolsó csók
Szépen visszasétáltak a helyükre és nagyjából 20 perc múlva leszállt a gépük. Miután leszálltak Sora szülei már várták őket bár arra nem számítottak hogy Sora Leonnal jelenik meg.
Anya, apa sziasztok –Sora
Ő kicsoda? –Szegezte Sora apja a kérdést lányának Leonról érdeklődve
Ő Leon Oswald a partnerem –Sora
Jónapot –Leon
Gyertek, elviszünk a szállodába benneteket –Sora anyja
Leon szó nélkül sétált Sora mellett és egyre csak a levélen rágódott, nem hitte volna hogy Sora szülei álltak volna a háttében, ő inkább másra gondolt.
Megérkeztünk –Sora apja
Sora még ránézett Leonra és látni vélt egy kis utálatot és a mit érdekel engem, mért is jöttem el kifejezést az arcán. Mikor megérkeztek Sora szülei gyorsan gondoskodtam róla hogy Sora egy emelettel feljebb legyen mint Leon, bár nem mintha Leont zavarta volna ez mert hát Sora véletlenül sem a saját szobájába ment, ahol kellemetlen meglepetés várta volna.
Semmi kedvem nincs egyedül lenni egy szobában –Sora és még egy pólót vett elő táskájából.
És itt maradsz? Nem fognak a szüleid előbb vagy utóbb rájönni? –Leon
De valószínűleg, és akkor szembesítem őket a nyilvánvaló ténnyel hogy nem akarok semmi féle idegenhez hozzámenni –Sora, haláli nyugodtsággal
Kéne egy gyakorlóterem –Leon
Hát nem igazán tudom hol találunk, esetleg az iskolában, de ott nincs trapéz, azt is keresni kéne –Sora és úgy érezte újabb egy hét gyakorlás nélkül, az következik.
Hát, nincs itt valami cirkusz? Talán megpróbálhatnánk ott, jutalomból pedig egyszer fellépnénk –Leon
Lássuk csak –Húzott elő Sora egy programnaptárt az egyik fiókból
Ez lesz az –bökött rá egy cirkuszra- nekik biztos vannak trapézaik és szerintem megengedik hogy használjuk őket.
Holnap reggel majd elmegyünk és megbeszéljük az igazgatóval –Leon
Rendben –Sora és átkarolta a franci fiút
*kopogás*
Oswald úr, várjuk a vacsoránál –Sora apja
Sora? –Sora apja(Bocs nem tom. hogy hívják őket ^^”)
Apa? -Sora
Mit keresel te itt? A Te szobád egy emelettel feljebb van! –Sora apja, elég dühösen
Majd megbeszéljük vacsora után –Tért ki Sora a kérdés elől
Rendben –Sora apja
Lent a vacsoránál sora kényelmesen elhelyezkedett Leon mellett mikor ismerős arcot vélt felfedezni a tömegben.
Ken? Nem lehet, nem lehet ő az –Kezdett megijedni a lány és észre se vette hogy az említett eltűnt és már görcsösen szorítja a terítőt.
Leon bár észrevette hogy Sora feszült, úgy kellett tennie mintha nem is érdekelné.
Mhhm, szeretnék szót kapni –Állt fel Sora apja
Mindenki elnémult és Sora idegesen kereste Kent a tömegben. Nem találta ekkor egy szőkés hajú fiút látott felállni és odamenni az apjához.
Szeretném bemutatni, ezt a ifjú fiút Marcus-t –Sora apja
És ha megkérhetném a lányomat hogy fáradjon ide- Sora apja
Igen megyek de, de én, én nem akarok senkihez se hozzámenni –Lihegte a lány, miközben remegett a dühtől.
Leon, megfogta Sora-t és kihúzta a teremből. Majd lágyan megcsókolta.
Ez, ez mi volt? –Sora
Gyere most azonnal visszamegyünk a színpadhoz –Leon
Várj, legalább, legalább, egy ugrást mutassunk be, akármennyire is gyűlölöm Marcust, nem szeretném ezt a sok embert itt hagyni, csak úgy, sokan messziről eljöttek -Sora
Felőlem, de akkor gyere -Leon
Sora megfogott egy edzőtáskát és elindult Leon után. Mikor odaértek a cirkuszhoz, egy elég régi és használt teremben találták magukat, az igazgató aki beleegyezett, de csak akkor ha ma este előadják a cirkuszban is.
Több mint a semmi –Sora
És mire gondoltál, milyen ugrást adunk elő? -Leon
Hát, én Démon táncnak neveztem el –Sora
Démon Tánc? –Leon
Nos úgy kezdődne mint a Démon Spirál, lengek, és úgy forognék mint May, aztán te feldobsz hasonló keppen mint az angyalok táncánál én megtartom a pózt aztán forogni kezdek és úgy érkezek vissza a trapézra hozzád, Mit szólsz? –Sora
Megoldható –Leon
Sora felpattant a trapézra és el kezdett lengeni, egész jól ment neki a forgás, aztán gyorsan rájött May mutatványa nagyon bonyolult. Az igazgató az ajtóból figyelte őket.
Tehetséges lány az biztos, és a partnere sem semmi- Igazgató
Gyorsabban Sora! -Leon
Mindjárt Sora, ez az megvan –Sora
Sora, Sora, hol halottam már ezt a nevet? Sora –Igazgató
Sora feszülten lendült a levegőbe aztán hirtelen zuhanni kezdett, Leon ült a trapézon és figyelt.
Sora merev vagy! Lazulj el és menni fog! –Leon
Igen –Sora
Már vagy századszorra próbálták el és egyre jobban ment Sora kezdet fáradni, de folytatták, és vagy egy órával az előadás előtt tökéletes volt.
Már csak egy valami hiányzik –Leon
Mi? –Sora
A Befejezés, nincs befejezése, úgy nincs vége a mutatványnak és szart sem ér –Leon
Mhhm, megvan, lehetne olyan mintha én elbújnék mögötted, de közben te átkarolsz fél kézzel én pedig, hát hozzád bújok –Sora, közben egyre jobban belevörösödött a saját ötletébe
Nekem tetszik –Leon
És mi lesz a jelmezekkel? –Sora
Azt megoldom én, lépett egy fiatal nő a terembe, csak mondjátok meg mit szeretnétek –Miana
Egyébként Miana-nak hívnak.
Nekem kéne egy olyan hogy a mutatvány közepén az angyal táncnál fekete szalagok repülnek szét, és alatta valami olyan legyen hogy amikor lefelé pörgök olyan legyen mintha valami burokban lennék és ez legyen átlátszó –Sora közben mutogat
Nekem mindegy, csak hasonlítson Sora ruhájához –Leon
Miana bólintott és egy fél óra múlva két jelmezzel állított be.
Remélem tetszik –Miana
Nagyon szép –Sora
Megteszi –Leon
Nyugi, mindig ilyen, tetszik neki csak nem mutatja ki –Nyugtatta Sora a dühöngő Mianát.
Gyertek már húsz perc és kezdődik az előadás –rontott be az igazgató
Siessetek –kacsintott Miana és elment
Sora és Leon felöltözött, majd Sora elráncigálta Leont hogy nézzék meg a cirkuszi előadókat. Sora boldogan vette tudomásul hogy az első sorokban szülei és a meghívottak ülnek, Marcust is látta, a düh égett a szemeiben.
Félelmetes –Sora
Mi? –Leon
Ahogy az a fiú néz –Sora
Hát, elhagyták, megszégyenítették, van oka a méregre –Leon
De ez nem csak az, olyan mintha magának akarna és –már nem tudta befejezni mert Leon megcsókolta
És most gyere mi jövünk –Leon
Sora mély levegőt vett és el kezdett lengeni. A Nézőtéren feszült csend volt. Sora végül elengedte a trapézt és forogni kezdett. A nézők félelemmel voltak tele és várták hogy a lány egy hangos puffanással talajt fogjon. Sora sikeresen ellökte magát Leontól és már az Angyalok tánca pózban volt. Majd forogni kezdett és eszméletlen látványt nyújtott ahogyan forgás közben a ruha fátyla szinte körbevette végül Leon mellett kötött ki és a megbeszélt helyzetben álltak egy trapézon.
Jó volt –Sora, miközben integetett fél karjával
Akkor mehetünk vissza? –Kérdezte Leon gúnyosan
Olyan izé vagy, de menjünk –Sora
Az előadás után 3 órával már a Los Angeles-i járaton ültek.
Nem megmondtam hogy visszajövünk –Leon
De, megmondtad –Duzzogott Sora
Leon egy pillanatra döbbent képet vágott majd odaszólt Sora-nak:
Sora, mi van a válladon?
Mii, hol ez az, mii te is látod? –Hebegett Sora
Hát ha nem egy rossz látomás igen, de mi az valami vudubaba? –Leon
Vudubaba!? Kikérem magamnak én a színpad szelleme vagyok –Háborgott Fantom
Jah, ez csak a színpad szelleme –Sora
Végre megláttál, azt hittem már soha nem látsz meg –Sértődött meg Fantom
Sora gyorsan elkapta Fantomot és elrohant a WC-ig majd lehúzta.
Ha idegesít nyugodtan küld melegebb éghajlatra, úgy is visszajön –Sora teljesen nyugodtan, közben Leon azt hitte megőrült.
Egy fél óra múlva már Sora ecsetelte Leonnak a Fantomos dolgot. Mikor telefon jött.
Háló tessék itt Sora Naegino -Sora
Szia Kalos vagyok légyszi add át Leonnak. -Kalos
Persze -Sora
Mi az már megint -Leon
Aha értem máris megyek –Tette le Leon
Hova mész? –Kérdezte Sora
Bemegyek a színpadhoz valami vendégelőadásról vagy miről lesz szó –Leon
Azzal elment…
Sora átkarolta fiút és csak sírt, könnyeinek meg sem próbált megájlt parancsolni.
Mi a baj? –Leon
A szü.. szüleim –dadogta a lány
A Szüleid? –Leon
A levél, a szüleim –Sora
Ennyit már tudunk, és mi a baj? –Leon
Sora kitörölte a szemiből a könnyeket és újra belekezdett mondanivalójába.
A Szüleim azt akarják hogy egy idegen artistához menjek hozzá és ezért küldtek nekem levelet, de azt mondták valakit elvihetem magammal, hogy el tudjak búcsúzni mert, ott kell maradnom –Nyögte ki Sora végül és újra sírni kezdett.
Aha és kit viszel magaddal? –Leon
Szerinted? –Sora
Nyugi kislány, nyugi, minden rendben lesz –Leon
Remélem –Sora
Megbeszélem Kalossal holnap, úgy tudja én Párizsba te pedig a szüleidhez mész Japánba, rendben? –Leon
Mhm, igen –Sora
Sora fáradtan vonszolta el magát a fürdőszobába hogy lezuhanyozzon. Eközben Leon a kanapén ült és a levelet olvasta. Sehogy nem fért a fejébe hogy mért csinálják Sorával ezt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
